Egertől délnyugatra, a Laskó-patak mellett a Bányahegy tövében fekvő kb. 700 lelkes település. Régészek kőkori, vaskori, ill. keltakori településnyomokat is találtak erre, de az első írásos említés csak 1331-ből való (Demyen). Csanád esztergomi érseke ekkor adományozta az egri káptalannak. Később az egri vár , majd a XV. sz. végén Szarvaskő várának tartozéka. Ebben az időben a közelében még egy Kisdemjén nevű falu is állt, amely 1486 után már néptelen volt. 1552-ben a török elpusztította Demjént, és lakosai csak az 1558 és 1564 között települtek vissza. A császári csapatok fosztogatásaink köszönhetően ismét elnéptelenedett (1687), és csak a XVIII. sz. elején indult fejlődésnek. Magyar és később német telepesek is érkeztek, szőlőt telepítettek, uradalom épült, határában több kőbánya üzemelt. 1701-ben tesznek először említést az egyikről, amikor az egri Szent Mihály-templom felújításához, amely az egri Bazilika helyén állt, ablakköveket szállítottak innen. A deméndi kő híres volt: jól faragható, fagynak, víznek ellenállt. A XX. sz. 40-es éveiben hagytak fel a kitermelésével, napjainkban azonban ismét elkezdték bányászását. A falut a XVIII-XIX. sz.-ban Deméndnek nevezték. A középkorban Pázmándpuszta néven még egy település is létezett a határában. Lakói 1870 táján átköltöztek az akkor létesített Albert-majorba. A falu határában lévő gyógyvíz kapcsán jelentős idegenforgalmi fejlesztések történtek.
A Bükkalja földtani felépítésében igen jelentős szerepet játszanak a miocén korú vulkáni eredetű kőzetek. Ezek a kőzetek teremtették meg a Bükkalja kőkultúrájának alapját, s Demjén számtalan kőértéke is ennek a kultúrának a terméke.
A demjéni kaptárkövek
A kaptárkövek, olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. A Bükkalján 38 lelőhelyen 72 kaptárkövet ismerünk. A legtöbb vitát a sziklaalakzatok oldalaiba vájt fülkék eredete, készítésük oka váltotta ki. A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. Egyes elméletek szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték, más vélemények szerint a fülkéket méhészkedés céljára használták. A régészeti feltárások során előkerült, 11-14. századból származó leletek azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot. A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg! Demjén központja fölé magasodó Bányaél (Kő-tető) sziklafalán 23 db fülke található, melyeknek mesterségesen kialakított tető felületébe faragott lyukak és csatornák mélyülnek. A 60 cm körüli magasságú fülkék közt akad egy 93 cm hátlapmagasságú ún. óriásfülke is. A falutól északra a Pünkösd-hegyhez kapcsolódó Hegyes-kő-bérc nyugati, sziklás vonulata a Hegyes-kő-tető, amelyen öt egymástól elkülöníthető kaptárkő emelkedik. A lelőhelyen összesen 11 db fülke számolható össze. A falutól északra a Laskó egyik nyugati mellékvölgyében, a Remete-völgyben, egy sziklahelyiséget magába foglaló alacsony riolittufa sziklán 6 db jobbára csak nyomokban fölfedezhető fülke van.
Egyéb kőértékek Demjénben
A település határában a 18. századtól négy kőbánya működött, közülük kettő még az 1940-es években is termelt építőkövet. A falu kőmunkásai minden korban nevezetesek voltak, a faluban számos műhely működött. Kezük munkájának nyomát nemcsak a környék épületein, hanem a távolabbi települések faragott kövein is megtaláljuk. A demjéni kőfaragó mesterség szép példái a temetőben összegyűjtött régi, faragott, kő síremlékek. 1363-ban már volt temploma Demjénnek, s már akkor szent Katalin templomnak nevezte az egri Káptalan Magánlevéltár. A templom további sorsa ismeretlen, a huszita betörés vagy a török idők alatt pusztulhatott el, mert az 1696. évi plébánia összeírás már nem említi. A település jelenlegi műemléki védelem alatt álló római katolikus templomának építése 1777-ben indul meg Francz József egri kőműves mester vezetésével (titulusa: Páduai Szent Antal). 1782-ben Miller János egri kőfaragó készítette el kemény demjéni kőből készült a mellékoltár is. Az építkezés 1779-ben fejeződött be, 1836-ban a tűzvész által rongált épületet megújították. A templom és a település védőszentjének Páduai Szent Antalnak faragott kőszobra a Petőfi utca és a Kossuth tér találkozásánál található, melyet 2009-ben újítottak fel.
Pincék, barlanglakások Demjénben
A Bükkalján nemcsak a kőből építkeztek, hanem a kőbe is. Ezt leginkább a falu nagyszámú borospincéi szemléltetik (összesen 304 darab). Ezeknek talán legszebbike a Bem utcában és a Szépasszonyvölgy utcában található. Az itt élő ember nemcsak pincéjét, hanem gazdasági épületeit, sőt, olykor lakhelyét és hétköznapi életterét is a kőbe vájta. Ennek köszönhetően készülhetett a falu északkeleti határában, a Hegyes-kő déli oldalába vájt monumentális méretű kőhodály. A több sziklából kifaragott kőoszlopokkal alátámasztott hodály közel 200 m2 alapterületű. Demjén község szegényei a falu keleti oldalán húzódó Alsó-Bendomnak és Felső-Bendomnak nevezett partoldalban található tucatnyi földbe vájt hajlékban húzták meg magukat. A falu déli határában, a főúttól jobbra eső hegyoldalban Alsó-Bendom területén mai napig megtaláljuk még az egykori barlanglakásokat. Az elmúlt harminc év alatt maguk az egykori hajlékok nem sokat változtak környezetükben azonban új épületeket emeltek. Egy-egy barlanglakás új funkciót kapott, találunk olyat is, amelynek homlokfalát rakott kővel erősítették meg. A föld alatti lakások jó része ma már borospinceként használatos. A lakófunkció bemutatására szép példát láthatunk a település északnyugati határában, a Laskó-patak egyik mellékvölgyének oldalába faragott Remete-lak sziklahelyiségében. A néphagyomány szerint a helyiséget remeték használták. A pincehelyiség ajtaján belépve még ma is láthatjuk a hajdani szintén az alapkőzetből kifaragott tűzhely és fekhely nyomait, és a falba faragott polcként funkcionáló tároló-vakablakokat.